Barangolás a botanikus kertben
A bejáratnál, a látogatóközponttól indulnak a túraútvonalak, amelyek a kert különböző területeire vezetnek, és eltérő nehézségűek. Itt található a Pillangóház, a pálmagyűjtemény és a Victoria-tó is.
A botanikus kert két természetes növénytársulása a trópusi esőerdő, valamint a vulkán száraz, sivatagos lejtője. Az egykori cukornádültetvény helyén mesterségesen kialakított kertek, növénygyűjtemények kaptak helyet. Itt található a japánkert, a pálmagyűjtemény, illetve a sziget mezőgazdaságát bemutató ültetvények.
A kertben információs táblák segítik a tájékozódást. Minden szekcióban található egy tábla, amelyen részletes információkat találhatnak az adott terület jellemzőiről. A növényeken látható címke tartalmazza a faj, fajta tudományos, illetve angol nevét, és a származási helyét.
Pillangóház
A Pillangóház egy pergola építmény fényáteresztő oldalfalakkal, illetve egy óriási hálósátorral. A 240 négyzetméter alapterületű bemutatóhely 1200 köbméternyi légterében 25-30 különféle trópusi lepkefaj félezernél is több egyedét láthatják a látogatók. A bemutatott trópusi fajok nagy része távoli tájakon, Közép- és Dél-Amerikában, Délkelet-Ázsiában, esetleg Afrikában őshonos.
A sok-sok színpompás lepkét nemcsak repülés, hanem például táplálkozás közben is láthatják. A lepkéknek nyaló-szívó szájszervük, más néven pödörnyelvük van: ezzel nyerik ki a virágokból a nektárt, vagy a gyümölcsök édes nedvét. Munkatársaink háromféle módon gondoskodnak a táplálásukról. Egyrészt a Pillangóházban található dús, változatos, és önmagában is látványos növényzet részben olyan növényekből áll, amelyek virágából a lepkék szívesen táplálkoznak. Ilyenek például a Lantana növénynemzetségbe tartozó sétányrózsák is. A Pillangóház különböző pontjain elhelyezett etetőtálcákban lédús, édes gyümölcsöket is kínálnak a lepkéknek, amelyek szívesen szívogatják a félbevágott banánok vagy narancsok nedvét. A fentieken túl még mesterséges nektárt is kihelyeznek az állatoknak. Bár látogatóink a Pillangóházban egy térben sétálhatnak a lepkékkel, s némelyikük még rá is szállhat az ember fejére vagy vállára, megfogni őket természetesen nem szabad.
Victoria-tó
A látogatóközpont mellett található 320 m² területű tóban a trópusi területek vízinövényeit mutatjuk be. A leglátványosabb faj a Victoria amazonica, a világ legnagyobbra megnövő tündérrózsa-faja. A hatalmas növény az Amazonas lassú folyású mellékfolyóin él. Az úszó tutajnak is nevezett tündérrózsa hatalmas, 2-3 m átmérőjű, tányér alakú leveleket növeszt. A levél fonáka, nyele és a virág kocsánya erősen tövises, ez nyújt védelmet számára a halak ellen. A levelek akár 25-30 kg-os terhet is elbírnak. A 25-40 cm átmérőjű virágai már kinyílásuk előtt erőteljes ananászillatot árasztanak, így csalogatják magukhoz a rovarokat. A kezdetben hófehér virágok naplemente után nyílnak, majd másnap hajnalban összecsukódnak. A második napon estefelé újra kinyílnak, ekkor színük sötét rózsaszínre változik, majd a következő reggel a víz alá merülnek.
Japánkert
A japánkert alapja a körülbelül kétszáz négyzetméteres tórendszer, amelyen több áthidaló- és lépőkő vezet át. Az autentikus japán hangulatról kövek, kőlámpások, hidak és persze a csodálatos japán növények (gömb bukszusok, nagy levelű árnyékkedvelő évelők, páfrányok, örökzöldek, fenyőfélék, Rhododendron fajok és bambuszok) gondoskodnak. Külön pavilonban megnézhetik az értékes Bonsai Gyűjteményünket is.
Pálmagyűjtemény
A botanikus kert mintegy 200 pálmafajnak ad otthont, amelyek a kert különböző részein láthatók. A látogatóközpont fölé hatalmas királypálmák és Alexandra-pálmák magasodnak, az esőerdő védelmében pedig olyan különleges pálmák élnek, mint a Coco-de-Mer, avagy tengerikókusz, amely csak a Seychelle-szigeteken honos.
Néhány faj a kertben látható pálmafélék közül:
- Archontophoenix alexandrae (Alexandra-pálma)
- Areca catechu (bételpálma)
- Caryota mitis (halfarokpálma)
- Cocos nucifera (kókuszpálma)
- Corypha umbraculifera (indiai üstököspálma)
- Lodoicea maldivica (tengerikókusz, Coco-de-Mer)
- Metroxylon sagu (szágópálma)
- Phoenix dactylifera (közönséges datolyapálma)
- Phoenix roebelenii (törpe datolyapálma)
- Roystonea regia (királypálma)
Óriás trópusi fák
A kertben különleges trópusi díszfák és gyümölcstermő fák óriás méretű példányai is láthatóak. Néhány példa:
- Ficus benghalensis (banyánfa)
- Couroupita guianensis (ágyúgolyófa)
- Eucalyptus deglupta
- Durio zibethinus (durián)
- Artocarpus heterophyllus (jackfruit)
- Delonix regia (tűzvirágfa)
- Albizia saman (sámánfa)
- Mangifera indica (mangó)
- Adansonia digitata (afrikai baobab)
Trópusi esőerdő
A sziget természetes növénytakarója a trópusi esőerdő, amely a Föld legváltozatosabb, legnagyobb fajgazdagságú növénytársulása. A legmagasabb fák akár 50-60 méteresre is megnőnek, hatalmas támasztógyökerekkel rögzítve magukat a talajhoz. Az erdőt alkotó fafajok száma többszáz, akár 1000-2000 is lehet. Két vagy három lombkoronaszint jellemző, ezek alatt a viszonylag sötét cserjeszint és legalul a gyepszint található. Innen számtalan kúszónövény kapaszkodik felfelé a fák törzsén, a fény felé igyekezve. A fák lombjában epifita növények kavalkádja él (orchideák, broméliák, páfrányok).
A botanikus kertben az esőerdőt kiépített gyalogutakon lehet bejárni, innen megcsodálhatjuk valamennyi szint növényeit. Az utak mellett kialakított ágyásokban kaptak helyet a különböző gyűjtemények.
Orchidea-gyűjtemény
A világ számos pontjáról származó, mintegy 260 színpompás trópusi orchideafajt és -fajtát csodálhatnak meg ebben a gyűjteményben, talajlakó és epifita formákat egyaránt. Többek között a Phalaenopsis, Dendrobium, Zygopetalum, Cattleya, Vanda, Oncidium, Epidendrum nemzetségek képviselőit mutatjuk be. Az orchideák mellett helyet kaptak itt a broméliafélék, a páfrányok és egyéb trópusi növénykülönlegességek is.
Heliconia és Anthurium-gyűjtemény
80 fajból álló Heliconia-gyűjteményünk az egyik legnagyobb a világon. A Heliconia (rákollóvirág) a banán és a gyömbér rokona. A növények magassága igen eltérő; a legalacsonyabbak 60 cm körüliek, ugyanakkor egyes fajták akár 6 méter magasra is megnőnek. Leveleik többé-kevésbé a banánéra hasonlítanak, vagyis jellemzően hosszúak. Színük általában zöld, fiatal növényeknél azonban gyakran találunk több különféle árnyalatban játszó, ritkábban pedig erősen színezett leveleket és szárakat. Szárai, amelyeket valójában összecsavarodott levelek alkotnak, csak egyetlenegyszer növesztenek virágot. Az egyes fajták igencsak eltérő, egészen különleges virágai valójában színpompás, viaszos murvalevelek csoportja; a tényleges, ám jelentéktelen megjelenésű virág e káprázatos murvalevelek közül legfeljebb csak elő-előkandikálhat. A fajtától függően álló, vagy lecsüngő füzérben hozott virágok a murvalevelek takarásában megbújva a piros, a narancs, a sárga, illetve a zöld színárnyalataiban játszanak, a gyümölcs pedig érett állapotban általában kékeslila színű.
Az Anthurium (flamingóvirág) fő előfordulási területei majdnem egész Közép-Amerika és Dél-Amerika északi fele, valamint a Karib-térség számos szigete. Az elterjedésüknek legészakibb határa, belenyúlik az USA legdélebbi államaiba, míg Dél-Amerika déli felén elszórva találhatók meg. Argentína és Chile északi felei alkotják eme növénynemzetség déli határait. Érdekes megjelenésük miatt számos fajaikat szobanövényként, továbbá a botanikus kertek díszeként tartják, illetve termesztik. Több, mint 1000 faja ismert. A Maui Botanikus Kertben ezek közül tekinthetnek meg mintegy 40 fajt.
Sivatagi kert
A partvidék felől elindulva a vulkán irányába, ahogy egyre magasabbra érünk, úgy változik meg a növénytakaró. Az erdőt előbb cserjés, majd füves, száraz területek váltják fel. Végül már csak néhány különleges szárazságtűrő növény (kaktuszok, pozsgások) él meg a kopár vulkáni talajban. Ezekből tekinthetnek meg itt egy jelentős gyűjteményt.
Dél-Afrika növényei
A vulkán száraz lejtőjének alján a klimatikus viszonyok kedvező körülményeket biztosítanak a Dél-Afrikában honos növénykülönlegességek számára. Számtalan, világszerte ismert és elterjedt dísznövény őshazája ez a vidék, többek között innen származnak a muskátli (Pelargonium), a gerbera ősei, valamint rengeteg hagymás növény, mint a kardvirág (Gladiolus), a frézia (Fresia) vagy a hölgyliliom (Amaryllis belladonna). A gyűjteményben több Protea-faj is megtalálható.
Agrobotanikai bemutató kertek
Cukornád-farm
A mai botanikus kert területén egykor cukornádültetvény működött. Ennek állít emléket ez a bemutató kert, ahol megismerhetik a cukornádtermesztés történetét, és magát a növényt is.
A cukornád (Saccharum officinarum) Melanéziából, azaz az Ausztráliától északra fekvő szigetvilágból származik. A nád négy méter magasra is megnőhet és a 2-3 cm vastag szárának belső, rostos része tartalmazza a cukros nedvet.
Ananászültetvény
Hawaii az anaásztermesztés egyik legfontosabb központja. Kertünkben bemutatjuk ezt a fontos növényt, és termesztésének módját is.
Az ananász (Ananas comosus) őshazája Közép- és Dél-Amerika. A Bromeliaceae (broméliafélék) család tagja. Nagyon sok faj tartozik ebbe a családba, melyek legtöbbje fán lakó (epifiton) életmódot folytat. Ezek főleg dísznövényként termesztett növények. Az ananász, rokonaitól eltérően, talajlakó növény, magassága 60—90 cm. Húsos, merev, keskeny levelei 60—120 cm hosszúak. A levelek széle szúrós, tüskésen fogazott. A fejlett növény levelei levélrózsát (rozettát) képeznek, tölcsérszerű üregükben az esőt és harmatot összegyűjtik. Gyökerei rövidek, vastagok. A levelekből álló rozetta közepéből tör elő a vastag, hengeres alakú virágzat. A virágzat szára rövid, 30 cm körüli. A virágzatot 100-nál több fehér vagy világos ibolyaszínű virág alkotja. Az ananász virágja tömött, tojásdad alakú füzérvirágzat. Összetett termése piros, sárga, narancs- vagy zöldes színű. Bogyótermései a fellevelekkel és virágzati tengellyel összeforrtak, és jellegzetes terméságazatot alkotnak. Minden virágjából egy bogyótermés fejlődik. Nagy pikkelyes áltermése fölött levélrozetta található. A termések általában mag nélküliek. Néhány típusnál időnként magok is fejlődnek. A különböző típusoknál a gyümölcs színében és méretében nagy eltéréseket figyelhetünk meg.
Kenyérfa fajtagyűjtemény
A kenyérfát (Artocarpus altilis) az ősi polinéz felfedezők hozták el Hawaii-ra. Ez a növény kulcsszerepet játszott a Csendes-óceán benépesítésében, mint legfőbb táplálék. Évszázadokkal a nyugatiak érkezése előtt, ez a fa, hawaii nevén Ulu, az ősi Hawaiiak kulturális és spirituális életének fontos része volt. A növény őshazája Indonézia, Pápua Új-Guinea, Mikronézia, Vanuatu és a Salamon-szigetek, de ma már a világ valamennyi trópusi területén termesztik. Keményítőben gazdag termését nem gyümölcsként, hanem kenyérpótlóként, köretként fogyasztják, főzve vagy sütve. Íze a burgonyához, illetve a friss kenyérhez hasonlít. Gesztenyeszerű magvait pedig pirítva eszik. Igen termékeny növény, egy fa évente 200-nál is több termést hozhat. Tejnedvéből ragasztót készítenek, levelei takarmányozásra alkalmasak, fája építőanyag. Magassága a 20 m-t is eléri, nagy, bőrszerű, szeldelt levelekkel rendelkezik.
Több száz fajtája, változata ismert, de ez a szám folyamatosan nő. A fajták nemcsak kinézetükben nagyon változatosak, de ízükben, állagukban, tápértékükben, valamint érési idejükben és a környezeti viszonyokhoz való alkamazkodóképességükben is. Gyűjteményünkben ezekből 60 fajtát őrzünk.